„A Stabat Mater az egyik legismertebb középkori ének, mely ránk maradt. Az eltelt századok során sokakat érintett meg ez a szöveg, melyben egy tizenharmadik században élt ferences szerzetes, Szűz Máriának a keresztfa mellett átélt fájdalmát fogalmazta meg. Ezek között az egyik legkiemelkedőbb alkotás Gioachino Rossini négy szólistára, vegyeskarra és zenekarra írott műve, mely végleges formáját 1841-ben nyerte el. Az oratorikus mű most a Nagyvárad Táncegyüttes által táncban fogalmazódik újra.
A keresztény kultúrkör egyik legtöbb könnyel áztatott liturgiája a Stabat Mater dolorosa. Egy vers, amely a szeretett gyermek elvesztésének fájdalmát szemlélve egyben osztozni is kíván az átélt fájdalmakkal. - Osztozni fájdalomban, keserűségben és együtt érezni az elesettel. Úgy hiszem, itt a 21. században ennél aktuálisabb üzenetet keresve sem találhatnánk" - fogalmazott az előadás kapcsán Kun Attila, rendező-koreográfus.
„Egyszerű jelmezekkel kezdenek, és mintegy a fejlődést jelképezve összesen végül háromféle váltja egymást a darabban. A színek Caravaggiót idézik, festői kontrasztok egészítik ki a fény-árnyék játékot. Az előadást én tulajdonképpen egymás után sorjázó klasszikus festmények, monumentális tablók sokaságának fogtam fel. A színpadképek megannyi emelkedett és drámai pillanat mozgó festményei. Tehát mozgó képek, amelyek - ha úgy tetszik - mozgóképpé alakulnak. Mert mindez korántsem statikus, sőt: a táncosok révén ezekből a momentumokból kerekedik ki az a dinamizmus, amely a mozgásművészet révén áthatja a produkciót. Ez egy olyan produkcióvá állt össze, amely már az elejétől megfogja a nézőt, akinek könnyű ráhangolódnia az előadásra. És mivel ez nem túl gyakori, annál értékesebb" - írja a nagyváradi előadásról Szeghalmi Örs.
A táncoratórium 5 lejes belépőjegy ellenében tekinthető meg 2016. augusztus 25-én, csütörtökön, 18 órától.